Gépészmérnök, technikatörténész, egyetemi tanár
1943-ban a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1943-tól a BME Gépészmérnöki Kar Szállítóberendezések és Vízgépek Tanszékén Pattantyús Ábrahám Géza gyakornoka volt. 1944-től a Mérnöki Továbbképző Intézet titkára, majd főtitkára. 1949-től a miskolci NME, ill. a Miskolci Egyetem Gépészmérnöki Kar Gépelemek Tanszék megszervezője, tanszékvezetője volt, 1964-1968-ig a Gépészmérnöki Kar dékánja. Az AEG szivattyúrészlegének szakértője. Fogaskerék-bolygóművek, tengelykapcsolók, gépmechanizmusok elméletével foglalkozott. Nemzetközileg is az elsők között oldotta meg a fogaskerék-bolygóművek méretezési eljárását, működési határait. Különösen értékes tudománytörténeti munkássága: monográfiában dolgozta fel Fonó Albert, Jendrassik György és Pattantyús Ábrahám Géza munkásságát. Vezető szerepet játszott a miskolci NME Gépészmérnöki Kar megalapításában, ezzel kapcsolatos tudományszervezői és iskolateremtői munkássága kimagasló. 1990-től az MTA levelező, 1995-től rendes tagja volt.