Csillagász, ferences szerzetes, skolasztikus író
Temesváron született, felső tanulmányait Krakkóban végezte. Csillagászatot és asztrológiát is tanult; a tananyag alapját Sacrobosco "Sphaera" című műve és egy ismeretlen szerző " Theorica Planetarum" című munkája szolgáltatta; ezekre később is hivatkozott. A filozófiai tanulmányait 1464-ben fejezte be, és pár évvel később teológiai doktori címmel hagyta el Krakkót. Belépett az obszerváns ferences rendbe; 1480-ban az ozorai kolostorban élt; nagyhírű hitszónokká vált. Latin nyelven publikált, magyarul szónokolt; a magyar nyelvemlékek jelentős része is személy szerint tőle származik. Feltételezik, alexandriai Szent Katalin verses legendájának is Pelbárt a szerzője. Írásaiban csillagászati kérdésekre is gyakran kitér; egyik fennmaradt szövegrészének mai magyar nyelvre fordítása: " ... bármely csillag sokkal nagyobb a Földnél, mégis az igen nagy távolságuk miatt nagyon kicsinek látszanak nekünk. Krisztus hatalmának csodája tehát az, hogy olyan könnyen és mintegy pillanat alatt halad át az összes egeken." Pelbárt jól ismerte, gyakran idézte kora (és az antik kor) csillagászati eredményeit, maga is végzett számításokat, de az akkoriban oly népszerű asztrológiát kritikával illette: "egyedül Isten mondhatná meg, vajon igazak-e". Az időjárás múlhat az égitestek mozgásán, de a hadi szerencse, a frigyek boldogsága nem. (Hujter Mihály)