Geológus, paleontológus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, utána a műegyetem ásványföldtani intézetének tanársegédjeként Schafarzik Ferenc mellé került. 1909-től a Földtani Intézetben geológus, 1926-tól a debreceni egyetemen az ásvány-földtan ny. r. tanára, 1936-tól az iparügyi minisztérium bányászati kutatási osztályának vezetője. 1947-től a budapesti egyetemen az őslénytan tanára, az Őslénytani Intézet vezetője. Jelentősek kőszénföldtani kutatásai, elsősorban az esztergomi, dorogi, tokodi és tatabányai szénmedence, valamint a komlói kőszéntelep 1946-1949-i geológiai feltárása. Nagy érdemei vannak a magyarországi kőolajtermelés tudományos kutatása és gyakorlati kivitelezése terén, valamint a gyöngyösoroszi érckutatás korszerű felelevenítésében és a bauxit hazai feltárásában. 1931-től az MTA tagja.