Matematikus, egyetemi tanár
Tanulmányait a szegedi egyetemen kezdte meg, matematika-fizika szakon. Kiváló tanárai voltak matematikából, Kalmár László, Riesz Frigyes és Szőkefalvi-Nagy Béla. Nagyon hamar eldőlt, hogy őt legjobban a matematika érdekli, s azon belül is a matematikai analízis. Már egyetemi évei alatt díjtalan gyakornok volt a Bolyai Intézetben. 1948-ban kapta meg matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelét, s mindjárt felvették tanársegédnek az Intézetbe. Az 1950-es évek elején három évet a Műegyetemen töltött Alexits György mellett, mint aspiráns. Az ortogonális polinomok szerinti sorfejtések elméletében jeles eredményeket ért el. A továbbiakban Szegeden a Bolyai Intézet adjunktusaként dolgozott, kutatott és oktatott. 1962-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Jelentős eredményeket ért el a matematikai analízis klasszikus kérdésköreiben, tudományos eredményeit rendszeresen közreadta az Acta Scientiarum Mathematicarum-ban német nyelven. Számos tanítványt és matematikai kutatót nevelt. Az 1972-ben alapított Analízis Alkalmazásai tanszéket vezette 1972-1995-ig, 1975 és 1981 között a Természettudományi Kar dékáni feladatait is ő látta el, 1987-1990-ig vezette a tanszékcsoportot. Számos tudományos tisztséget töltött be. 1965-től az MTA tagja.