Gépészmérnök
1917-ben megnyerte a Mathematikai és Physikai Társulat Tanulóversenyét fizikából. (Ezt a versenyt nevezik ma Eötvös-versenynek.) Mérnöki oklevelét a budapesti műegyetemen szerezte 1922-ben. 1922-1924 között a Siemens Művek berlini, majd bécsi üzemének mérnöke. 1926-ban a Ganz Villamossági Gyár szolgálatába lépett s élete végéig ott működött, 1938-tól a gyár készülékszerkesztési, 1941-től az erőátviteli és vasútosztályának vezetője. A 2. világháború után megszervezte a gyár önálló, kizárólag villamos vontatási kérdésekkel foglalkozó vasútosztályát, melynek 1963-ig vezetője volt. 1964-től műszaki tanácsadóként szolgált. Kandó Kálmán munkatársaként részt vett a fázisváltós mozdonyok kapcsolóberendezéseinek megszerkesztésében. Kifejlesztette a dieselvillamos járművek korszerű szabályozását s ezzel lerakta hazai gyártásuk alapját. Élete utolsó éveiben a korszerű szilíciumegyenirányítós villamos mozdonyok hazai gyártásának előkészítésével foglalkozott.