Geológus
1878-ban beiratkozott a budapesti tudományegyetemre. 1882-ben Szabó József egyetemi tanár meghívására tanársegéd lett az egyetem mineralógiai és petrográfiai intézetében. 1889-ben a Földtani Intézet szolgálatába lépett. 1892-től osztálygeológus, 1905-től főgeológus. 1924-ben vonult nyugdíjba mint az intézet igazgatója. Tudományos munkásságának kezdeti szakaszában az Alföld keleti peremének, a Bihar-hegységnek geológiai térképezését végezte, majd főleg hidrogeológiai tevékenységet folytatott. Ő végezte a máramarosi sóbányák, valamint a budai Várhegyen átvezető alagút víztelenítését. Érdeme, hogy a biharmegyei ún. vörösföldben bauxitot ismert fel. Nevét a Szontagh-barlang Hunyad megyében, valamint számos ősmaradvány elnevezése viseli.