Kémikus, főiskolai tanár
1939-ben szerzett vegytan-természetrajz szakos tanári oklevelet a szegedi tudományegyetemen. 1939-1942 között a kolozsvári egyetem ásvány- és kőzettan tanszékén volt gyakornok, tanársegéd, majd a nagyváradi hadapródiskolában kémiatanár. 1949-ben került Keszthelyre, ahol a gimnázium igazgatója és tanára volt. 1952-ben hívták meg az Egri Pedagógiai Főiskola kémiai tanszékének vezetőjéül, és 1960-ban nevezték ki főiskolai tanárnak. Főként az ásvány- és kőzettan oktatásával foglalkozott, de már 1961-től bekapcsolódott a biokémia tanításába is. Jelentős, alapozó szerepet játszott a hazai kémiatörténet feltárásában. 1970-től tartott kémiatörténeti előadásokat a debreceni tudományegyetemen. Apja Szőkefalvi-Nagy Gyula, bátyja Szőkefalvi-Nagy Béla.