Matematikus, egyetemi tanár
Szegeden szerezte középiskolai matematika-fizika szakos tanári oklevelét. Először az Eötvös Loránd Kollégium, azután - akárcsak Budó Ágoston fizikából, ő matematikából - a Polgári Iskolai Tanárképző Intézet, majd Pedagógiai Főiskola tanára lett. 1948-tól professzor, nemsokára pedig tanszékvezető a Szegedi Tudományegyetemen. Pályafutását a Hilbert-tér lineáris operátorairól írt, 1942-ben megjelent könyvével alapozta meg. A témát kibővítve, román társszerzővel közös nagy művé dolgozta át 1967-ben. Fő kutatási témájáról, a funkcionálanalízisről Riesz Frigyessel közösen, először franciául publikált könyvet 1952-ben. Magyar nyelvű egyetemi tankönyve Valós függvények és függvénysorok címmel 1961-ben jelent meg. 1953-tól 1990-ig volt az MTA Matematikai Bizottságának elnöke. Édesapja, Szőkefalvi-Nagy Gyula (1887-1953) szintén kiváló matematikus volt, fia, Szőkefalvi-Nagy Zoltán (1944-) jónevű kísérleti magfizikus. Lányai egyaránt elkötelezettek a tudomány és a művészetek iránt. (Dr. Radnai Gyula)