Orvos, biokémiai kutató
Orvosi oklevelét 1902-ben Budapesten szerezte, majd Berlinben biokémiai tanulmányokat végzett. 1903-tól a budapesti I. sz. sebészeti klinika, 1905-től a Rókus Kórház sebésze, 1905-ben sebészi szakvizsgát tett. 1908-tól a budai Tüdőbeteggondozó főorvosa, 1908-tól a Zsidó Kórház szerológiai laboratóriumának a főorvosa. 1914-1918-ban a kassai Honvéd Bakteriológiai és Járványügyi Állomás katonaorvos-parancsnoka. 1918-1928-ban magángyakorlatot folytatott, 1928-tól az OTI mosonmagyaróvári rendelőjének főorvosa. 1944-ben állásától megfosztották, 1945 januárjában a nyilasok elhurcolták, szabadulása után a táborban szerzett betegségben hunyt el. Fizikokémiával, szerológiával és kemoterápiával foglalkozott, jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. Elsőként alkalmazott indikátorokat oldatok hidrogénion-koncentrációjának kolorimetrikus meghatározására.