Fizikus, nyelvész, tudományszervező, műegyetemi tanár
Pesten és a bécsi műegyetemen tanult. 1869-től a kísérleti fizika, 1870-től 1889-ig az elméleti fizikai és analitikai mechanika ny. r. tanára. A termodinamika elveinek mechanikai elvekre való alapozásával foglalkozott. 1879-1883 az egyetem rektora. Rektorsága idején az ő kezdeményezésére és irányításával épült fel a műegyetem főépülete a Múzeum körúton és egy másik műegyetemi épület az Esterházy utcában. Mindkettőt Steindl Imre tervezte, a kerámia díszítéseket Zsolnay Vilmos szállította. A fűtésrendszerért Wartha Vince, a nemsokára bevezetett elektromos világításért Zipernovszky Károly volt felelős. Nagyszerű szervező volt, s közben jutott ideje az egyetem szervezetének, működésének reformjára is. Eötvös Loránd elnöksége idején (1889-1905) végig Szily Kálmán volt a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára. 1890-ben megindította és 1905-ig szerkesztette az MTA havi folyóiratát, az Akadémiai Értesítőt, 1905-től az MTA főkönyvtárosa. Megszervezte az MTA-n a Széchenyi Múzeumot. 1869-ben mint a Királyi Magyar Természettudományi Társulat főtitkára megindította és 1898-ig szerkesztette a Természettudományi Közlönyt, ő létesítette a természettudományi könyvkiadót, 1880-tól a társulat elnöke. A 90-es évek végén áttért a magyar nyelvtudomány rendszeres művelésére. 1904-ben megalapította a Magyar Nyelvtudományi Társaságot, ennek elnöke és folyóiratának, a Magyar Nyelvnek, továbbá A magyar nyelvújítás szótárának szerkesztője. 1865-től az MTA tagja.