Matematikus, egyetemi tanár
A híres Fasori Gimnáziumban érettségizett Budapesten 1951-ben; az ELTÉ-n szerzett matematika és fizika szakos tanári diplomát 1955-ben, majd doktorált 1961-ben. Kandidátusi disszertációját 1967-ben védte meg; témavezetői Herbert Busemann és Varga Ottó voltak. Az MTA doktora 1978-ban lett a "homogén sokaságok elmélete" témában. Élete végéig a magyar felsőoktatásban dolgozott, 1968-ig a Műegyetemen, aztán 1973-ig Szegeden; utána 1990-ig újra a BMÉ-n, végül professzorként az ELTÉ-n. A differenciálgeometria volt a fő kutatási területe; összesen hat egyetemi jegyzetet írt erről. Munkássága révén egy önálló differenciálgeometriai iskolát hozott létre az országban. Mindeközben négy nemzetközi matematikai szakfolyóirat szerkesztőbizottságának volt tagja, és hat nemzetközi konferencia elnök-szervezője. Több szemeszteren keresztül vendégprofesszor volt az Egyesült Államokban és Németországban. Tanítványai, munkatársai úgy emlékeznek rá, mint nagytudású, csendes emberre, aki átgondolt és letisztult tanítását gyöngybetűkkel, szépen elrendezve vetette a táblára. (Hujter Mihály)