Orvos, agykutató
Evangélikus orvoscsalád tagja. A budapesti egyetemen végezte tanulmányait, 1935-1944 között ugyanitt Lenhossék Mihály mellett az Anatómiai Intézetben gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1944-ben behívták katonának, hadifogságba esett. 1946-1963 között a Pécsi Orvostudományi Egyetem professzora, itt kezdte meg a magyar neuroanatómiai, neuroendokrinológiai és neuroembriológiai iskola megteremtését. 1963-1977 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanára, az Anatómiai Tanszék vezetője. 1948-tól az MTA tagja, 1973-1976 között alelnöke, majd 1977-1985 között elnöke, több akadémiai bizottság elnöke. Kutatási eredményei elsősorban a szinapszisok, a kisagy és a nagyagykéreg vizsgálatához kapcsolódnak. Nemzetközileg elismert tudós, számos tudományos társaság tagja, sok tudományos díj kitüntetettje volt, többek között Kossuth-díjat (1950) és Állami díjat (1970) kapott. Politikai szerepet is vállalt, országgyűlési képviselő volt 1985-1994 között, 1990-ig a Hazafias Népfront, 1990-től a Magyar Demokrata Fórum képviselője. Kitűnő tudománynépszerűsítő volt, 1990-től haláláig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és a Magyar Természettudományi Társulat elnöke. Kiss Ferenccel közösen írt "Anatómiai atlasz", valamint Sir John Eccles és M. Ito társszerzőkkel írt "The Cerebellum as a Neuronal Machine" művei alapműnek számítanak.