Gépészmérnök, egyetemi tanár
Oklevelét 1922-ben a budapesti műegyetemen nyerte. 1953-tól a Kohó- és Gépipari Minisztérium tervezőirodáinak, utóbb az Általános Gépipari Tervező Irodának tanácsadó mérnöke. 1953-1958-ig a Nehézipari Műszaki Egyetem bányamérnöki karán Sopronban, 1959-től Miskolcon a gépelemek tárgyat adta elő. 1950-54-ben a fogaskerekek és hajtóművek magyar szabványainak előkészítésén dolgozott. Hazánkban elsőként tárta fel az általános fogazások kérdéskörét. A csúszáskiegyenlítés alapgondolata, a fogazási tartományok függvénytani elemzése, a csigahajtás elméleti és gyártási problémáinak vizsgálata, a kúpkerekek szilárdsági számításainak új módszere jellemzi elsősorban munkásságát.