Matematikus, tudománytörténész, egyetemi tanár
1936-ban a debreceni Tisza István Tudományegyetemen matematika-fizika szakos tanári diplomáját szerzett. 1937-ben "Bolyai Farkas infinitézimális gondolatai" c. disszertációjával bölcsészdoktori fokozatot szerzett. Gyulán, Ungváron, majd az állami Árpádházi Szent Erzsébet leánygimnáziumban, Jászapátiban tanított. 1945. tavaszán hadifogságba került, 1947-ben térhetett haza. Gimnáziumi tanár munkáját 1947-ben folytatta újra Jászapátiban. 1948-ban áthelyezték Debrecenbe a Révai Miklósról elnevezett - volt piarista gimnáziumba. 1951-ben került a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem matematikai intézetébe tanársegédként. 1952-től az akkor alakult Alkalmazott Matematika és Valószínűségszámítási Tanszéken kezdte meg egyetemi előadásait. 1975-ben lett egyetemi tanár. Az egyetemen hosszú évekig tanította a vegyészeknek és a kémia-fizika szakos hallgatóknak a matematikát, a matematika-szakosaknak pedig a matematika alapjait, halmazelmélet, komplex függvénytan, és matematikatörténet tárgykörökből tartott előadásokat. A magyar matematika történetének a megírására a Magyar Tudományos Akadémiától kapott megbízást. Kutatásait mindig az eredeti források alapján végezte, nyelvismerete és megbízható latin tudása ezt lehetővé tette.