Geológus, paleontológus
A budapesti tudományegyetemen doktori oklevelet szerzett 1924-ben. Első munkahelye az Magyar Nemzeti Múzeum, majd 1939-ben a Földtani Intézethez került. Földszerkezeti tárgyú munkássága alapján a debreceni tudományegyetem magántanárrá habilitálta 1938-ban. A Földtani Intézetben főgeológus, igazgató helyettes, megbízott igazgató 1946-1950-ig. Ezután a Dorogi Szénbányászati Tröszt, majd a Tokodi Mélyfúró Vállalat főgeológusa. 1956-tól 1964-es nyugdíjazásáig a Magyar Állami Eötvös Loránd Geofizikai Intézet geológus tanácsadója. Őslénytannal, hidrogeológiával és tektonikával foglalkozott. Részletesen tanulmányozta a Keleti- Alpok és a Kárpátok földtani felépítését és szerkezetét, a hévizek hőmérsékletének eredetét, és általában a szervetlen és a szerves élet kapcsolatát.