Geológus, mineralógus, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait Budapesten folytatta. A tanári és bölcsészdoktori diploma elnyerése után, 1884-ben az egyetem ásvány-földtan tanszékén, Szabó József mellett tanársegéd. 1896-1918 között a kolozsvári egyetem ásványföldtantanára és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Ásványtárának igazgatója. 1883-tól a Földtani Társaság rendes, majd örökös tagja. Fő kutatási területe a Bihar-hegység és a Vlegyásza, azok földtana, tektonikája és kőzetei. Élete utolsó tíz évében a Kelemen-Havasokat és a Hargitát térképezte. Míg elődje, Koch Antal, főleg az Erdélyi-medencével foglalkozott, ő sokat tett Erdély nyugati határhegységei, magmás előfordulásai, felszíni és fedett vulkáni tufái megismertetése érdekében. Az első világháború után Erdélyben, Kolozsvárt maradt és tovább dolgozhatott haláláig, mint a Román Földtani Intézet főgeológusa.