Biokémikus
1948-ban a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen vegyész oklevelet szerzett. 1948-1950-ig a Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE TTK Általános Kémiai Tanszék gyakornoka, 1950-től 1971-ig az MTA Biokémiai Intézet tudományos munkatársa, tudományos főmunkatársa, majd igazgatóhelyettese. 1971-től az intézetnek az MTA Szegedi Biológiai Központjához (SZBK) Enzimológiai Intézet néven való csatlakozása után 1972-ig az intézet igazgatóhelyettese, majd tudományos tanácsadója, 1989-től kutatóprofesszora. Enzimológiával, elsősorban az enzimek szerkezete és működése közötti összefüggések vizsgálatával foglalkozott. Nemzetközileg is különösen jelentős az aldoláz enzim részleges proteolízisének a felfedezése. Új, széles körben elterjedt elméletet dolgozott ki az enzimek működésére, ill. az enzimfehérje szerkezetének ún. dinamikus állapotára. 1967-től az MTA levelező, 1979-től rendes tagja volt.