Vegyész, talajkémikus
Diplomáját a Debreceni Egyetemen szerezte. Debrecen, Moszkva, majd Szarvas után Budapestre került, ahol az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézet igazgatóhelyettese, majd 1959-1980 között igazgatója. Szigorú követelményeivel és elvárásaival kitűnő kutatógárdát gyűjtött és tartott meg; korát megelőzően "nyitott" a világ felé. Életműve, fő kutatási területe a szikes talajok megismeréséhez, osztályozásához, térképezéséhez kapcsolódik. A szikesek osztályozásában a legjelentősebb hazai és nemzetközi kutatók egyike volt, aki az európai szikesek térképezését is koordinálta. Feleségével, kutatótársával, Darab Katalinnal megalkották a "másodlagos szikesedés" elméletét. Nevéhez fűződik a szikes talajok korszerű osztályozási rendszerének kidolgozása. A Nemzetközi Talajtani Társaság Szikes Albizottságának elnökeként, ill. ugyanezen szervezet főtitkár helyetteseként is öregbítette a hazai talajtani kutatás jó hírét. (Szabóné Kele Gabriella)