Klasszikus filológus, ókortudós, matematikatörténész, csillagászattörténész
A budapesti Bölcsészkaron szerzett diplomát, 1935-ben doktorált, ezt követően a frankfurti egyetemen dolgozott, 1940-től a debreceni egyetemen tanított a görög filológiai tanszéken, 1946-tól professzorként. 1948-tól Budapesten az Eötvös Collegium tanára, majd 1957-ig a Tudományegyetem professzora. Ekkor állásából elbocsátották, a tanítástól eltiltották, mert a forradalom időszakában részt vett az egyetemi Munkástanács munkájában. Egy évre rá tudományos munkatársi feladatkört kapott az MTA Matematikai Kutatóintézetében, ahol elsősorban az ókori matematika kérdéskörével foglalkozott. 1969-ben jelent meg az Anfänge der griechischen Mathematik című munkája, amely nevét világszerte ismertté tette. Az azt követő évtizedekben több európai és amerikai egyetem is meghívta vendégprofesszorának, és több nemzetközi hírű akadémia is tagjai sorába választotta. Műve bővített kiadása több nyelven is megjelent (köztük angolul, franciául és görögül is). Az MTA 1979-ben választotta levelező tagjai, 1990-ben rendes tagjai sorába. Egyetemi katedráját 1990 után sem nyerte vissza, pedig mindenki által tisztelt, nagy tudású és nagy hatású előadó hírében állt. 1998-ban könyvet adott közre csillagászattörténeti kutatásairól Antik csillagászati világkép címmel, amely külföldön német nyelven is megjelent. Születésének 100. évfordulója tiszteletére az MTA-n emlékülést rendeztek, amelyhez kapcsolódóan kötet is megjelent, s televíziós visszaemlékezés is készült róla. 1993-ban Széchenyi-díjat kapott. (Dr. Gazda István)