Osztrák geológus
1956-tól a bécsi egyetem professzora, 1873-tól parlamenti képviselő, 1898 és 1911 között a bécsi Tudományos akadémia elnöke volt. Fia Franz Eduard Suess szintén a bécsi egyetem geológiaprofesszora, unokája pedig a magfizikai héjmodell egyik kidolgozójaként a kaliforniai egyetem fizikaprofesszora volt. Az Alpok geológiájára vonatkozó kutatásai indították el az egyik első globális tektonikai elmélet megalkotásához. A 19. század uralkodó felfogása a fokozatosan hűlő Föld zsugorodása volt, ennek alapján dolgozta ki Suess a feldarabolódó és süllyedő-emelkedő őskontinens átalakulására építő elméletét. A korabeli elképzelésekkel szemben pl. a vulkanizmust nem a hegységképződés okának, hanem következményének tartotta. Az 1883-tól megjelent három kötetes összefoglaló műve (Das Antilz der Erde) és ennek később átdolgozott kiadásai évtizedekig a geológia egyik legjelentősebb forrásai voltak. Elméleti munkássága mellett nagy szerepet játszott kora több jelentős műszaki alkotásának tervezésében is, így pl. az 1873-ban átadott 95 km hosszú vízvezetékrendszerében (I. Wiener Hochquellenwasserleitung), amellyel Bécset látták el az Alpok magashegyi forrásaiból származó ivóvízzel. Halálakor Lóczy Lajos a Földtani Közlönyben méltatta jelentőségét. 1903-ban a Royal Society Copley-éremmel tüntette ki, Az Osztrák Geológiai Társaság emlékérme, az Antarktiszon a Suess-gleccser, a Holdon pedig egy kráter viseli a nevét. (Piriti János)