Gépészmérnök, matematikus, egyetemi tanár
1938-tól kezdve a Műegyetem gépészmérnök hallgatója, ezzel egyidejűleg a pesti Tudományegyetemen csillagászatot és fizikát tanul. Első tudományos sikere is erre az időre esik az általa "Transylvania"-nak elnevezett és nemzetközileg is bejegyzett kisbolygó felfedezésével. 1942-ben a Műegyetem Ábrázoló Geometria Tanszékére került tanársegédnek, e munkája mellett a Posta Kísérleti Intézetben is dolgozik a későbbi Nobel-díjas Békésy György munkatársaként. 1952-ben a Gépészmérnöki Karon szerveződő Ábrázoló Geometria Tanszék vezetője lett. 1962-ben nevezik ki egyetemi tanárrá. Az Ábrázoló Geometria (később Geometria) Tanszéket 1986-ig vezeti. 1981-1987 között a Gépész-mérnöki Kar dékánja. 1990-ben Apáczai Csere János díjat kap tanári tevékenysége elismeréseként. Tudományos munkásságát a geometria alapjainak és a Bolyai-Lobacsevszkij geometria kutatásának szentelte, amellyel nemzetközi viszonylatban is komoly elismerést szerzett.