Norvég matematikus, elméleti fizikus
Az oslói egyetemet elvégezve Párizsban és Göttingenben is tanult. Fontos eredményeket ért el a számelméletben, és a trigonometriai sorok elméletében. 1903-ban az oslói egyetem matematika professzora, jelentős matematika-történeti munkát is végzett. Legfőbb eredménye azonban a sarki fényre vonatkozó elmélete. Kristian Birkeland (1867-1917) eredményei alapján Størmer 1910-től kapcsolódott be az erre vonatkozó kutatásokba. Nagyszámú felvételt készített a sarki fény magasságának meghatározására. Meghatározta a villamos töltésű részecskék mozgását mágneses térben. Ennek alapján kimondta, hogy a Föld körül egy protonokból és elektronokból álló, tórusz-alakú felhő alakul ki. A Birkeland-Størmer elméletet 1958-ban a mesterséges égitestek megfigyelései alapján J. A. Van Allen (USA, 1914-2006) igazolta. A párizsi Természettudományi Akadémia 1922-ben Janssen-éremmel jutalmazta, a Svéd Királyi Akadémia és a londoni Royal Society tagja, az oxfordi, koppenhágai és párizsi egyetemek díszdoktora. (Bartha Lajos)