Szlovák születésű svájci gépészmérnök, fizikus, feltaláló
1876-tól a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd 1877-től Zürichben tanult. 1880-1882-ig a Magyar Királyi Államvasutak Gépgyárában dolgozott Budapesten. 1883-ban a Charlottenburgi Műszaki Főiskola diákja lett és tanulmányait végül a Sorbonnon fejezte be Párizsban. 1892-ben a Zürichi Műszaki Főiskola docense, 1893-tól a gépészmérnöki tudományok professzora volt, többek között Albert Einstein is tanítványa volt. Itt tevékenykedett egészen 1929-es nyugdíjazásáig. Elsősorban a gőz- és gázturbinák elméleti és gyakorlati kérdéseinek megoldásával szerzett kimagasló érdemeket. F. Sauerbruch sebésszel együtt 1915-ben olyan kézprotézist szerkesztett, amely lehetővé tette a karcsonk-izom működtetését és amelyet róla neveztek el. Hasonló elven működtek a később szerkesztett láb- és lábfejprotézisek. Több tudományos társaság és egyetem kitüntetéseit nyerte el. A Francia Tudományos Akadémia levelező tagja volt. Róla nevezték el a (3981) Stodola kisbolygót.