Német matematikus, egyetemi professzor, hittudós
Stuttgart közelében született; az Ágoston-rendi szerzetesek közé lépett, majd Luther Márton egyik legkorábbi követőjévé vált. Később Wittenberg és Jéna egyetemein a matematika professzora lett. Pontosan kiszámította, mikorra várható a Biblia által megjövendölt Végítélet; eredménye: 1533. október 19 reggel 8 óra (természetesen közép-németországi helyi idő és az akkoriban használatos Julianus-naptár szerint). Bár egy mély börtöncella menedékébe vonult a jósolt órára, számításai tévesnek bizonyultak; a továbbiakban a matematika egyéb területeit művelte. Rudolff és Eukleidész munkáit tanulmányozta németül illetve latinul. Saját könyvét "Arithmetica Integra" címmel 1544-ben nyomtatták ki Nürnbergben, melynek egyik közlése a mindmáig megoldatlan Dürer-sejtés a politópok egyrétegű kiterítéséről. Stifel további érdemei: lényegében ő találta fel a logaritmust, és ő használta először az "exponens" elnevezést hatványkitevő értelemben. A számegyenes fogalma kialakulásának történetében is elsőként Stifel nevét jegyzik. Azt, hogy a kör négyszögesítésével próbálkozni hiábavalóság, szintén Stifel publikálta nyomtatásban világelsőként. Az "einen Stiefel rechnen" német szófordulatban eredetileg nem a "csizma" vagy "bakancs" jelentésű Stiefel szó, hanem a Stifel családnév szerepelt. (Tehát nem a bakancsig megyünk le a számolás mélységében, hanem Stifelig.) (Hujter Mihály)