Dán természettudós, orvos, geológus
Németalföldön tanult, majd európai körútra indult Hollandiába, Franciaországba és Itáliába. Neves orvosokkal és természettudósokkal került kapcsolatba, köztük Spinozával. Jelentős eredményeket az orvostudományban és a geológiában ért el. Az anatómiában ő fedezte fel a fültőmirigy kivezető nyílását, melyet róla ma is Stensen-vezetéknek neveznek. II. Ferdinánd toszkánai nagyherceg támogatásával több évig Itáliában működött. 1667-ben katolizált. 1669-ben Magyarországon is járt. 1675-ben figyelme a természettudományoktól egyre inkább a teológia felé fordult. 1675-ben szentelték pappá, két évvel később püspökké. Ezután az észak-német területeken működött. A geológiában legnagyobb eredménye a geológiai rétegekre vonatkozó ún. települési törvény és annak felismerése, hogy egy zárvány mindig idősebb, mint az őt bezáró kőzet (zárványok bezárása). Fontos kristálytani felismerése a kristályok lapszögei állandóságának törvénye. Felfedezései alapján vált lehetővé a geológiában a relatív kormeghatározás. A Mars egyik kráterét és a Victoria-kráter rétegsorának egyik tagját is róla nevezték el.