Német származású amerikai fizikus, Nobel-díjas
Németországban született, 14 éves korában emigrált az Egyesült Államokba. 1942-ben végzett a chicagoi egyetem kémia szakán. A világháborúban a MIT elektromágneses sugárzás-laboratóriumában dolgozott, majd folytatta tanulmányait Chicagoban, ahol professzorai többek között Enrico Fermi és Teller Ede voltak. 1949-ben Berkeley-ben az új szinkrotronnal végzett kísérleteket, 1950-től a Columbia Egyetemen a ciklotronon mezonnyalábokkal dolgozott, valamint 1954-től új típusú buborékkamrák fejlesztésével ért el jelentős eredményeket különböző mezonok bomlási tulajdonságainak megállapításával. E munkákban egyik segítője tanítványa, Melvin Schwartz volt. 1962-ben Leon Ledermannal és Melvin Schwartz-cal neutrínónyalábot állítottak elő, és felfedezték a müon-neutrínót, megállapítva, hogy a töltött leptonok mindegyikéhez más-más neutrínó tartozik. 1968-tól a CERN-ben dolgozott, jelentős eredményeket érve el a részecskék bomlási tulajdonságainak feltérképezésével. Részt vett a CERN elektron-pozitron ütköztetőjének (LEP) és az ALEPH detektornak a tervezésében is. 1988-ban fizikai Nobel-díjat kapott Leon Ledermannal és Melvin Schwartz-cal megosztva "a neutrínónyaláb módszerért, és a müonneutrínó felfedezésével a leptonok dublet szerkezetének kimutatásáért". (Piriti János)