Kohómérnök, gépészmérnök
1954-ben a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen kohómérnöki oklevelet szerzett. 1959-1962-ig aspiráns volt, 1962-ben Moszkvában szerzett kandidátusi fokozatot. 1962-1964-ig a Csepel Fémmű kutatási osztályvezetője, 1964-1975-ig igazgatója, 1975-1983-ig a Csepel Vas- és Fémművek műszaki igazgatója. 1986-1990-ig az Ipari Technológiai Intézet igazgatója volt. Fémfizikával, anyagtudománnyal és finomkohászati kutatásokkal, elsősorban különleges fizikai, kémiai és mechanikai tulajdonságú anyagok makro- és mikroszerkezetének vizsgálatával foglalkozott. Elméletileg megalapozta az oxigénmentes, nagy villamosvezető képességű rézhuzal ipari gyártását. 1976-tól az MTA levelező tagja volt.