Német matematikus
1822-ben Erlangenben doktori címet kapott. 1827-ben Nürnbergben matematika professzorrá nevezték ki, majd 1835-ben az erlangeni egyetem professzora lett. Dolgozott az üstökös-pálya meghatározásán. Mint Gauss tanítványa eleinte számelméleti vizsgálódásokkal (Bernoulli-féle számok, körosztás) foglalkozott. Bemutatta, hogyan kell megszerkeszteni a tizenhét oldalú szabályos sokszöget csak körzővel. Megmutatta, hogy a geometriába is bevezethetők imagináris elemek. Foglalkozott a másodfokú egyenletek geometriai megoldásával is.