Német fizikus
Középiskolai és egyetemi tanulmányait Königsbergben végezte, tanára volt Hilbert is. 1891-ben doktorált matematikából a Königsbergi Egyetemen. 1893-tól a göttingeni egyetemre került itt 1894-től Felix Klein asszisztense volt. Érdeklődése fokozatosan a matematikai fizika és az elméleti mechanika felé fordult. 1895-ben magántanárrá habilitált. 1897-től a clausthali bányászati akadémián volt a matematika tanára. 1900-ban Aachenben a műszaki mechanika professzora lett a Műszaki Főiskolán. 1906-ban Münchenben átvette az egyetem Elméleti Fizikai Tanszékének vezetését, ahol az elkövetkező években jelentős iskolát hozott létre. 1915-16-ban a Bohr-féle atommodellt jelentősen továbbfejlesztette, bevezette az ún. finomszerkezeti állandót. A fizika számos területén ért el jelentős eredményeket. A kvantummechanika alkalmazásával továbbfejlesztette a klasszikus elektronelméletet az elektronok fémekben mutatott tulajdonságainak leírásával. Könyvei az elméleti fizika alapművei közé tartoznak. Számos kitüntetésben, elismerésben részesült.