Szovjet-orosz csillagász
A 20. század egyik legjelentősebb orosz asztrofizikusa. A moszkvai Sternberg Csillagvizsgáló munkatársa, a moszkvai egyetem professzora, 1972-től az Űrkutatási Intézet asztrofizikai osztályának vezetője volt. Elméleti fizikai úton kimutatta, hogy a Napot övező kiterjedt gázfelhő, a napkorona millió fokos hőmérsékletű, és a mágneses tér "fűti". Jelentős eredményeként megállapította, hogy a Rák-köd rádiósugárzása mágneses térben spirális pályán gyorsuló elektronoktól származik (szinkrotron-sugárzás). Behatóan tanulmányozta a szupernova-csillagrobbanások természetét. 1957-től elsősorban az űreszközök méréseinek értelmezésével foglalkozott. Számos röntgen-csillagról megállapította, hogy olyan csillagpár alkotja, amelynek egyik tagja neutron-csillag. Foglalkozott az élet kozmikus előfordulásának lehetőségével. Erről a tárgyról írott munkája Carl Sagan fordításában és kiegészítéseivel angol nyelvterületen is nagy érdeklődést keltett. Könyve magyar fordításban is megjelent. Lenin-renddel, és Bruce-éremmel tüntették ki, az Egyesült Államok Nemzeti Akadémiája tagjává választotta. (Bartha Lajos)