Matematikus, filozófiai író, tanár, költő, református lelkész
1775-től Nagyenyeden tanult. 1787-től nevelő Szirákon gróf Teleki Józsefnél. 1791-1797-ig Odera-Frankfurtban, Göttingenben és Bécsben tanult. 1798-tól igazgató a szászvárosi református iskolában. 1805-től matematikatanár a sárospataki református kollégiumban. 1810-től haláláig református pap Tordoson. A körív hosszának megmérésére és tetszőleges felosztására alkalmas, általa izométernek nevezett, csigavonal (kochleoid) élű vonalzót szerkesztett. Az ellipszis kerületének meghatározására igen jó közelítő szerkesztési eljárást adott. Ezeket ismertető matematikai dolgozatát a berlini tudományos akadémia kiadta, és aranyéremmel jutalmazta. Ő használta először Magyarországon szögmérésre a negyedkör tízes rendszerű törtrészeit. Eredeti elgondolásokon alapuló trigonometrikus táblázatokat is szerkesztett. Sárospataki tanársága idején kollégium matematikatantervét megújította. Mint filozófus Kant és Fichte követője volt. Szépirodalommal is foglalkozott, verseket írt.