Állatorvos
1933-ban kezdte meg tanulmányait a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) Mezőgazdasági és Állatorvosi Karán. 1939-ben szerezte meg az állatorvos-doktori oklevelét. Pályafutását Budapesten kezdte 1940-ben, mint magán állatorvos. A 2. világháború után, 1946-1948-ban az akkori nevén Magyar Állatorvosok Szabad Szakszervezetének főtitkári tisztét fogadta el. 1948-ban a Phylaxia Állami Oltóanyagtermelő Intézetnél kapott tudományos munkatársi állást, közben 1950-ben egy rövid időre a Magyar Tudományos Akadémia Titkári Hivatalában az állategészségügyi előadói munkakört is betöltötte. 1952-ben a Földművelésügyi Minisztérium Állategészségügyi Osztályára került, az oltóanyag-termelési referensi feladatokkal bízták meg. még ugyanebben az évben felkérték az Állatgyógyászati Oltóanyag-ellenőrző Intézet első igazgatójának. Állatorvosi virológiával, parazitológiával foglalkozott, új oltóanyag-ellenőrzési módszereket, új oltási eljárásokat dolgozott ki. Jelentős eredményeket ért el a kutyák fertőző májgyulladása, a sertéspestis és a szarvasmarha vírusos hasmenésének gyógyítása terén. 1971-ben az addigi tudományos tevékenysége összefoglalásával megvédte kandidátusi értekezését is. Így az első magyar állatorvosnő lett a tudományterület első női kandidátusa is.