Mérnök, fizikus, műegyetemi tanár
Semadam Károlyként látta meg a napvilágot egy, a nyugati országhatár közelében lévő kis faluban. Távoli rokona, Simonyi-Semadam Sándor jogász, politikus pártfogásával került Budapestre nevelőszülőkhöz, így érettségizett az Árpád gimnáziumban, majd szerezte meg párhuzamosan a jogi diplomát Pécsett és a mérnöki oklevelet Budapesten. Bay Zoltán tanársegédje lett az Atomfizika tanszéken, miközben kitört a második világháború. Amerikai, majd szovjet hadifogság után tért haza. Miután Bay Zoltán 1948-ban elhagyta az országot, Simonyi a műegyetem soproni karán pályázta meg sikerrel az elektrotechnika tanszék vezetését. Néhány év múlva az akkor szerveződő Központi Fizikai Kutatóintézetbe hívták az atomfizikai osztály vezetőjének és igazgatóhelyettesnek. Egyidejűleg megalapította Budapesten a műegyetem elméleti villamosságtan tanszékét. 1956-ban a KFKI forradalmi bizottsága elnökének választották. A forradalom leverésével megtört a szépen ívelő karrier. Először az atomfizikai osztály vezetéséről, majd egyetemi tanszékének vezetéséről is lemondott a hallgatók körében rendkívül népszerű és nagyrabecsült professzor, akinek előadásai, tankönyvei sok ifjú tehetséget vonzottak a műegyetemre. Az országos fizikafelvételi feladatokat összeállító bizottság vezetőjeként és a fizika kultúrtörténete előadójaként a műegyetem falain kívül is megbecsülést vívott ki szakmájának, az egyetemes emberi kultúra részének tekinthető fizika tanításának, művelésének. Legismertebb könyve "A fizika kultúrtörténete". Mindkét fia mérnök lett, egyikük, Charles Simonyi a Microsoft fejlesztőjeként, majd kétszeres "űrturistaként" lett ismert itthon és külföldön. (Dr. Radnai Gyula)