Norvég születésű amerikai matematikus
Az Oslo-i egyetemen végezte tanulmányait, 1943-ban szerezte meg a doktori fokozatot. A 2. világháború idején kutatómunkáját a nemzetközi kapcsolatoktól elzártan végezte. Részt vett a német megszállás idején az ellenállásban. A világháború után az Egyesült Államokban telepedett le, a Princeton-i Institute for Advanced Studies-ben dolgozott nyugdíjazásáig. Fontos eredményeket ért el az analitikus számelméletben a Riemann-féle zéta-függvény gyökeivel kapcsolatban. Erdős Pállal egy időben, de tőle függetlenül elemi bizonyítást adott a prímszámtételre. Számos fontos tétel és módszer kapcsolódik a nevéhez, így a Selberg-féle szita-módszer, a Selberg-féle nyomformula, a Selberg-féle integrálformula. Elnyerte a matematikusok számára adható legmagasabbrangú díjakat, 1950-ben a Fields-érmet, 1986-ban pedig a Wolf-díjat.