Német fizikus
Berlinben és a Göttingeni Egyetemen tanult orvostudományt. 1802-ben szerezte meg orvosi diplomáját Göttingenben, a kutatás kedvéért azonban lemondott az orvosi pályáról. 1814-ben a berlini akadémia tagja lett. 1816-ban neki ítélték az akadémia azévi díját a mechanikai feszültség alá helyezett üvegben észlelhető polarizáció tanulmányozásáért. Számos fém mágnesezhetőségét vizsgálva fedezte fel a vörös izzásra hevített, mágnesezett vas szokásostól eltérő viselkedését, amely a ma már hiszterézisként ismert jelenséghez vezet. Különböző fémpárokkal és vezetőkkel végzett kísérletei nyomán derült ki, hogy a vezető anyagok termoelektromos sorba rendezhetők. Legjelentősebb felfedezése a termoelektromos Seebeck-effektus.