Olasz származású természettudós, orvos, egyetemi tanár.
1743-ban az innsbrucki egyetemen orvosi oklevelet nyert. 1755-ben Idriába került bányaorvosnak, ahol botanikával és rovartannal is foglalkozott és az ottani bányatisztképző iskolán kémiát és kohászatot is előadott. 1769-ben. Jacquin utódaként Selmecbányára nevezték ki, ahol vegytant, ásványtant és kohászatot tanított. Selmecbányai működése idején adta ki a természettudományok széles körét felölelő értekezéseit Annus historico naturalis (I-V.; Leipzig; 1769-1772) és az akadémia hallgatói részére készült munkáit. 1779-ben a paviai egyetemre nevezték ki, hol vegytant és természetrajzot tanított. Mint botanikusnak több növényfaj viseli nevét.