Német fizikus
Bécsben Franz Exner tanítványa volt, 1895-ben doktorált, 1899-ben habilitált és a fizika magántanára lett. 1911 és 1926 között az innsbrucki egyetem kísérleti fizika tanszékét vezette, majd visszatért Bécsbe a II. Fizikai Intézet élére. 1933-ban az Akadémia főtitkára, 1938-ban alelnöke lett. Munkássága kiterjedt a fényelektromos hatás, a dielektrikumok, a légköri elektromosság, és főként a radioaktivitás kutatására. Tevékenységéért már 1907-ben elnyerte a bécsi Akadémia Baumgartner-díját. Stefan Meyerrel kimutatták a radioaktív bomlás statisztikus jellegét, felfedezték a béta-sugárzás mágneses térben való elhajlását. Fritz Kohlrauschsal alfa-részecskék számlálására alkalmas detektort épített. (Piriti János)