Német, osztrák-magyar, amerikai orvos, egyetemi tanár
Egyetemi tanulmányait 1913-1919 között Budapesten végezte. Egyetemi évei alatt, 1919 és 1921 között, a Budapesti Egyetem I. sz. Kórbonctani Intézetének demonstrátora, majd munkatársa. Frankfurt am Mainban Bernhard Fischer-Wasels professzornál 1923-ban patológiai témából habilitált. 1927-ben a Majna-Frankfurti Egyetemen rendkívüli egyetemi tanári kinevezést nyer. Ö az újszülöttekkel és a csecsemőkkel foglalkozó ún. perinatalis patológia egyik úttörője. 1933 áprilisában elhagyja a hitleri Németországot. Schwartz professzor az un. Notgemeinschaftnak a szervezője lesz. Ezekben az években lázasan zajlik a török állam modernizálása. Szerencsés véletlen kapcsán, Schwartz eljut a török kormány genfi megbízottjához, Albert Malche professzorhoz, akinek feladata, hogy minél több európai professzort nyerjen meg az újjászerveződő török egyetemeknek. Akciójával Schwartz nemcsak Törökország, hanem az egész tudományos világ figyelmét felkeltette a bajbajutott német, később osztrák tudósokra. Néhány év alatt közel 1800 német szakembert menekített ki a náci Németországból. A Patológiai Intézet Törökországban a mai napig az ö szellemében működik. Nemcsak követelt, hanem rengeteget tett a hallgatókért. 1951-ben Németországban rehabilitálják, visszakapja egyetemi tanári címét. A tuberkulózissal kapcsolatban ő használja elsőként az endogén lymphadeno-bronchogen reinfekció fogalmát. Később az öregkori amyloid kutatással foglalkozik. A Frankfurt am Main Egyetem a 2014-es jubileumi évében a Niederradi klinikatelepen egy oszlopot állítottak fel "a tudomány eszméjének e nagy megmentője tiszteletére". (Dr. Josef Makovitzky)