Német természettudós, biológus
A Cologne-i jezsuita kollégiumban tanult, majd a bonni és Würzburgi egyetemeken hallgatott orvoslást. 1836-ban, az emésztés folyamatát kutatva izolált egy anyagot, mely a gyomorbeli emésztésért felelős, és elnevezte pepszinnek. Ez volt az első, állati szövetből izolált enzim. Állatokra is kiterjesztette a sejtelméletet, melyet a cseh Jan Evangelista Purkynë (Purkinje) fogalmazott meg eredetileg, s melyet növényekre Matthias Jacob Schleiden alkalmazott korábban. (A sejtelmélet azt mondta ki, hogy a növények és az állatok sejtekből állnak, és ezek az egységek alapvetőek minden szervezet szerkezete és működése szempontjából.) Felfedezte az élesztők spóráit, s igazolta szerepüket a cukor erjedésének folyamatában. Később a szerves anyagok "romlásában" is mikroorganizmusok anyagcseréjének szerepét mutatta ki. A metabolizmus (=anyagcsere) kifejezést is ő alkotta. Felfedezésével, miszerint a pete egyetlen sejt, mely később soksejtű élőlénnyé fejlődik, megalapozta az embriológia tudományát. Idős korában érdeklődése teológiai kérdések felé fordult.