Orvos, balneológus, reumatológus
1897-ben Budapesten szerzett orvosi oklevelet. Berlini kórházi orvosi gyakorlat után a budapesti Általános Munkáspénztár Gyógyintézetébe került, 1901 és 1905 között a Szent Lukács-fürdő orvosa volt, 1905-től haláláig Hévíz fürdőorvosaként dolgozott. Kezdeményezésére épült fel 1907-ben az első hévízi szanatórium. 1911-ben megalapította Hévízen a saját tulajdonú, Gustav Zander, svéd orvos által kidolgozott, "gépesített" gyógytornát alkalmazó Zander-gyógyintézetét, mely a csehországi Karlsbad után a második ilyen jellegű intézmény volt Európában. Bel- és külföldi szaklapokban, valamint önállóan megjelent írásaival is sokat tett a fürdő népszerűsítéséért. 1938-tól - származása miatt ? nem publikálhatott többé, de fürdőorvosi munkáját továbbra is ellátta. 1944 tavaszán is ezért utazott Hévízre, innen került nem sokkal később a keszthelyi gettóba, ahonnan Auschwitzba deportálták. A hévízi fürdőtelepnek a tófürdő főbejáratához vezető sétányát róla nevezték el. Schulhof Ödön bátyja.