Amerikai fizikus, Nobel-díjas
Már gyerekkorában játékrakétát és rádiót épített. Az MIT-n két évig elektromérnöknek tanult, azután átment fizikusnak. Diplomamunkáját John C. Slaternél készítette, majd Bloomingtonban John Bardeen vezetésével kezdte meg doktori tanulmányait. Közös szobába került Leon N. Cooperrel, ez is elősegítette a témaválasztását: a szupravezetés elméletének kutatásába kapcsolódhatott be. 1957-ben sikerült felállítania azt az egyenletet, amely az összekapcsolódott elektronpárok, az azóta Cooper pároknak nevezett "részecskék" kollektív viselkedését írja le. Ez lett Ph.D. dolgozatának is a fő eredménye, így került be harmadiknak az azóta az alkotók neveinek kezdőbetűiből BCS elméletnek elnevezett, és 1972-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazott elmélet megalkotói közé. Dániában, Niels Bohrnál tett tanulmányútján talált rá későbbi feleségére is. Egyetemi katedrát, intézetvezetést bíztak rá, kiváló kapcsolatokat épített ki tanítványaival. Idős korában sajnos mániás depresszió hatalmasodott el rajta, melynek során még autóbalesetet is okozott, amelyért két évre börtönbe került. Utána már nem foglalkozott fizikával. (Dr. Radnai Gyula)