Német zoológus, egyetemi tanár
Bonnban a Beethoven gimnáziumban érettségizett 1903-ban, majd a Bonni Egyetemen Botanikát, fizikát és kémiát hallgatott. 1908-ban Adol Borgertnél doktorált, majd 1910-ben sikeres habilitáció után (amely a polarizációs optikával kapcsolatos) egyetemi magantanár Bonnban a Zoologia intézetben.1918-ban egyetemi tanár, majd 1926-ban Giessenben a Justus-Liebig Egyetem Zoologiai Intézetének igazgatója. 1953-tól nyugdíjas. Munkássága: szerteágazó, a XX. században a polarizációs mikroszkópia egyik úttörője, megújítója Prof. Albert Frey-Wysslinggel együtt. Vizsgálta többek között a sejtmag chromatint, az idegrostok kettőstörését, annak változásait. Kutatásai alapján feltételezte a DNA kettőshelix felépítését. A második világháború előtt Jénában a Zeiss cégnél tartott mikroszkópos továbbképzések egyik szervezője, állandó előadója. Meghatározta a topo-chemiai reakció fogalmát, melyet Romhányi 1963-ban topo-optikai reakcióra módosított. A Zeitschrift für wissenschaftliche Mikroskopie egyik főszerkesztője. 1934-ben a Leopoldina (német nemzeti Akadémia) majd 1954-ben az American Academy of Arts and Sciences tagjává választották. Mind a Giesseni, mind a bonni egyetem díszdoktora volt. (Dr. Josef Makovitzky)