Holland születésű amerikai csillagász
1949-ben a leideni egyetemen diplomázott fizikából, majd 1956-ban Groningenben doktorált Jan Oort vezetésével a Tejútrendszer tömegeloszlására vonatkozó kutatásai alapján. 1959-től az Egyesült Államokban a CalTech-en dolgozott. Itt a galaxisok tömegeloszlásával és dinamikájukkal, majd rádióforrások optikai spektrumaival foglalkozott. 1963-ban a Palomar-hegyi 5 méteres távcsővel azonosította a 3C273 rádióforrás optikai képét és annak spektrumát. A hatalmas vöröseltolódás óriási távolságra utalt, a csillagszerű megjelenés pedig nagyon nagy kibocsátott teljesítményre. Schmidt "csillagszerű rádióforrásnak" nevezte, innen származik ezeknek az objektumoknak a kvazár elnevezése. A kvazárok eloszlásának vizsgálatával kimutatta, hogy ezek az objektumok a Világegyetem korai szakaszában voltak elterjedtek. Élete során számos jelentős kitüntetést kapott, így pl. 1992-ben a Bruce-érmet. A (10430) Martschmidt kisbolygó őrzi nevét. (Piriti János)