Zoológus, ornitológus
Egyetemi tanulmányait Kolozsvárt kezdte és 1896-1899-ben Budapesten fejezte be. Matematikusnak indult, Herman Ottó ösztönzésére került kapcsolatba az ornitológiával. 1898-ban a Madártani Intézet asszisztense, 1927-ben helyettes igazgató, 1933-ban főigazgató lett. Főleg a madárvonulás kérdéseinek tanulmányozásával szerzett külföldön is elismert nevet. 1908-ban bevezette a költöző madarak gyűrűzését. Természetvédelmi tevékenységének köszönhető a kis-balatoni kócsagtelep megmentése. Élete végén a magyar solymászat története és a magyar sólyomnevek foglalkoztatták. 1905-től szerkesztője az Aquila c., folyóiratot. Több külföldi madártani társulat választotta tagjává.