Geofizikus, gépészmérnök, egyetemi tanár
A budapesti műegyetemen 1928-ban gépészmérnöki oklevelet szerzett. 1929-ben a Geofizikai Intézetben, majd megalakulása után az European Gas and Electric Company kőolajkutató vállalatnál dolgozott. A Dunántúlon részt vett azokban az alapvető torziós ingás, graviméteres és mágneses mérésekben, amelyek a megindult szénhidrogén-kutatás alapjául szolgáltak. Ennek alapján jelölték ki a Dunántúlon a bázakerettyei és a lovászi kutatófúrások helyét. Külföldön is több helyen végzett graviméteres kutatásokat. A Magyar-Olasz Ásványolajipari Rt.-nak főgeológusa 1943-1945-ig, ezután a Magyar-Amerikai Ásványolajipari Részvénytársaságnál (MAORT), majd a Magyar-Szovjet Olajipari Vállalatnál (MASZOLAJ) működött. Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) főgeofizikusa volt nyugdíjazásáig, 1963-ig. Magyarország jelentős részének, továbbá több nagy külföldi területnek is a gravitációs és földmágneses mérését végezte, rendszerbe foglalta a Dunántúl jellemző geofizikai adatait. Alapvető tanulmányban dolgozta fel a Kárpát-medence regionális geotermikus viszonyait.