Svéd vegyész
Joseph Priestley-t megelőzve fedezte fel az oxigént. Első tudományos cikkében, amely 1770-ben jelent meg, azt írta le, hogyan készíthető borkősav a borkőből. Életének utolsó éveiben ő állított elő a világon először arzénsavat (1775), molibdénsavat (1778), tejsavat (1780), volframsavat (1781) és hidrogén-cianidot (1783). Elkülönítette és tanulmányozta a citromsavat, az almasavat, az oxálsavat és a galluszsavat is. A mangán-dioxid 1774-ben végzett vizsgálata nyomán fedezte fel a klórt és a bárium-oxidot. Ugyancsak ő fedezte fel a glicerint, a Scheele-zöld nevű festéket (1775; réz-arzenit), valamint két mérgező gázt, a kén-hidrogént és hidrogén-fluoridot.