Fizikus, kémikus, egyetemi tanár
1918-ban beiratkozott a budapesti tudományegyetem jog- és államtudományi karára. Tanulmányait az 1918-1919-es tanév második félévétől a bölcsészettudományi karon folytatta. 1922 szeptemberétől az országos Chemiai Intézet és Központi Vegykísérleti Állomás, majd a Növényegészségügyi Intézet, később a Ruggyantaárugyár munkatársa volt. A Berlin-Dahlem-i Kaiser Wilhelm Institut für Physikalische Chemie-ben több ízben is dolgozott ösztöndíjasként Polányi Mihály mellett. 1948-1965-ig a BME Vegyészmérnöki Karán oktatott. 1954 novemberétől 1968 végéig a Központi Kémiai Kutató Intézet igazgatói tisztét is ellátta, 1965-ben lemondott tanszékvezetői állásáról, és csak a kutatóintézetet irányította. Schay Géza munkássága az analitikai kémiától a statisztikus mechanikáig terjedt. A BME Fizikai Kémiai Tanszékén Schay körül alakult ki az a nemzetközi hírű adszorpciós iskola, amelynek kiemelkedő eredménye a gázadszorpció, a gázkromatográfia és a folyadékelegy-adszorpció elméletének kidolgozása. Munkásságát két Kossuth-díjjal, több állami kitüntetéssel is elismerték. A BME Vegyészmérnöki Kara 1992-ben Schay-díjat alapított a fizikai-kémia terén kiemelkedő eredményeket felmutató fiatal kutatók javadalmazására. 1946-tól az MTA tagja.