Amerikai fizikus, Nobel-díjas
A Torontói Egyetemen tanult, 1949-ben doktorált. Ugyanabban az évben csatlakozott Charles Towneshoz a Columbia Egyetemen, részt vett abban a mézer- és lézerkutatási programban, amelyért Townes 1964-ben Nobel-díjat kapott. Townes és Schawlow Microwave Spectroscopy c. monográfiája 1955-ben jelent meg. Schawlow 1951-tól a Bell Telephone Laboratories munkatársa volt, 1960-ban vendégprofesszorként tért vissza a Columbia Egyetemre, majd Stanfordba költözött. Az amerikai Nicolaas Bloembergennel és a svéd Kai Manne Börje Siegbahnnal megosztva 1981-ben fizikai Nobel-díjat kapott azért a forradalmi jelentőségű munkáért, amelyet az elektromágneses sugárzás és az anyag kölcsönhatásának spektroszkópiai elemzésében végeztek. Schawlow és Bloembergen azokkal a vizsgálatokkal érdemelte ki a díjat, melyekben csak lézerekkel kimutatható jelenségeket tanulmányoztak.