Francia fizikus, orvos
Orvosi diplomát szerzett Strasbourgban, de orvosi praxist csak rövid ideig folytatott. Érdeklődése a fizika felé fordult, elsősorban a hangjelenségek, a húros hangszerek rezgései érdekelték. Matematikai megfontolások alapján ő is konstruált húros hangszereket, melyek kortársai szerint akusztikailag tiszta, jó minőségű hangot adtak. 1819-ben Párizsba ment, itt Biot kísérletező társa lett. Az elektromos áram által létrehozott mágneses tér kettejük által 1820-ban felfedezett Biot-Savart-törvény alkalmazásával számítható. 1828-tól a Collège de France tanára, 1836-ban professzorrá nevezték ki. További akusztikai kutatásai során konstruálta az ún. Savart-tárcsát, amely hangok frekvenciájának meghatározására alkalmas.