Amerikai mikrobiológus, orvos
Orvosi tanulmányait a New York University School of Medicine-ben végezte. Orvosi gyakorlatot nem folytatott, kutatóorvosként kezdett dolgozni. Kezdetben az influenzavírussal kapcsolatban végzett kutatásokat. 1947-ben a University of Pittsburgh laboratóriumában indított kutatást a gyermekbénulás (más néven gyermekparalízis, polimyelitis vagy Heine-Medin-kór) elleni, elölt vírusokat tartalmazó oltóanyag létrehozására. A gyermekbénulás a 2. világháborút követő időszakban az Egyesült Államok egyik legrettegettebb betegsége volt, 1952-ben közel 58,000 megbetegedés történt. Többéves kitartó munka után sikeresen tesztelték a vakcinát nagyszabású kísérletben, 1954-ben az Egyesült Államokban, amelyben többszázezer gyermek vett részt. A beoltott gyermekek körében az oltás 80-90%-ban nyújtott védettséget. A következő években az oltást a világ egyre több államában vezették be. A néhány évvel később megjelent Sabin-csepp, amely gyengített élő vírusokat tartalmazott, és szájon át volt adható, egy időre visszaszorította a Salk-vakcina használatát. Napjainkban elsősorban az elölt vírusokból készülő oltást alkalmazzák elterjedten, bár bizonyos területeken az élő, gyengített vírusokból készülő oltásnak is van szerepe. Az oltóanyagoknak köszönhetően ma a világon az országok nagy részében nincsenek gyermekbénulás megbetegedések; ma már csak három olyan ország található, amelyben a gyermekbénulás járványosan előfordul. Salk 1960-ban megalapította intézetét, a Salk Institute for Biological Studies-t a kaliforniai La Jolla-ban. Itt folytatta kutatásait, többek között az AIDS elleni védőoltást keresve. Eredményeiért számos kitüntetésben és elismerésben részesült.